„Csodálatos érzés a kezedben tartani a győztes kupáját. Látni az arany megcsillanó fényét a fényáradatban, hallani az ünneplő tömeg kiáltásait. Abban a pillanatban még nem jut el az ember tudatához, hogy győzött. Éreztük, hogy remeg a föld a talpunk alatt, sikerült, megnyertük, elsők lettünk.”
Márrcius 2-án kezdődött a BEAC csarnokában a Kárpát-medencei Egyetemek Kupája, azaz a KEK, ahol Futsal, Röplabda és Cheerleading sportágakban mérettethették meg magukat az egyetemek tanulói. Cheerleader csapatunk pár ambíciózus tagja úgy határozott, hogy részt vesz a ELTE Aerobik Bajnokságon. A 40 perces aerobic „óra” csúcspontja az volt, amikor Bettivel ledobtuk a cipőnket, mivel úgy kényelmesebb táncolni. Mondanom sem kell, a fiúk egy kis extra produkció reményén felbuzdulva megtapsoltak minket és hangos fütyörészésbe kezdtek. Első sikereinket aznap éltük meg, amikor is felállhattunk a dobogó 1. és 2. fokára.
Végre eljött Március 3-a. Alig bírtuk kivárni ezt a napot. Amint kipattantunk az ágyból, ki-ki a saját tükre előtt, de elnyomta indulás előtt a koreográfiát. Égett bennünk a vágy, a versenyszellem, tudtuk, hogy csakis egyetlen dolgot szeretnénk, kint állni a nézők előtt és táncolni. Olyan hosszúnak tűnt a verseny előtti pár óra, de addig is mi a tükrös teremben készülődtünk. Egyen sminket készítettünk, szalagot tűztünk a hajunkba, gyakoroltuk a mosolygás minden létező formáját, csak, hogy elűzzük az izgalmunkat. Bemelegítettünk, elgyakoroltuk a pozíciókat, akrobatikákat és gúlákat. Természetesen a szerencsehozó kabalák sem maradhattak el. Indulás előtt még egy útravaló lelki fröccs, aztán elindultunk lefelé, a második otthont jelentő kis csarnokba, ahol a hetünk nagy részét töltjük.
Felemelő érzés volt végigvonulni a többi versenyző között, látni a szebbnél szebb és érdekesebb ruhákat, hallani a pomponok megcsörrenő hangját, látni, hogy mindenki a maga módján még egy utolsó pillantást vet a koreográfiájára. És akkor kiléptünk az otthont jelentő deszkákra. Lélegzet visszafojtva vártuk, hogy megszólaljon a zene. A szívünk a torkunkban dobogott és amint megszólalt koreográfiánk első dallamos kis hangjegye már nem létezett semmi, csak mi voltunk ott, a külvilágot kizártuk. Mosolyogtunk, ráztuk a pomponokat és csak magunknak táncoltunk szívvel és lélekkel, ahogyan eddig még soha. Persze azért ott volt egy szigorú zsűri, aminek az elnöke a méltán híres tornász, Csisztu Zsuzsa volt. Mélyen megtisztelt minket, hogy láthattuk őt. Úgy vigyorogtunk mindannyian, mint valami tejbetök. Benne volt a szeretet egymás iránt, lojalitás az edzőnk iránt és a csapatszellem egysége is. Meglepetésként egy hatalmas ELTE felirat rejtőzött a szoknyánk alatt, a fellépő dresszünk fenekén. Ekkor jöttek a Hajrá ELTE, Szép volt lányok és egyéb jókívánságok és szurkolások. Amikor lejöttünk a pályáról és mentünk hátra mindenki mosolygott, az az igazi elégedett mosoly,mert megcsináltuk...Nem nyerni akartunk, hanem annyit elérni, hogy életünk legjobbját teljesítsük. A "színpadon" nem egyének voltunk, hanem egy csapat. Nem 15 lány ( és Gábor :) ) táncolt egy helyen ugyanazt a koreográfiát, hanem egy csapat táncolta a koreográfiát! Elértük a célunkat, megnyugodtunk,mert nevettünk a boldogságtól.
A felkészülés mögött nem csupán kemény edzések állnak. Mentálisan és szellemileg is ott kellett lennünk, amihez Rita és Betti is bőven hozzájárultak, hogy mindenki érezze, hogy jó táncos és azért van a csapatban, mert ide tartozik, ehhez a kis családhoz. A felkészülés és a verseny alatt több bíztató szlogent is összeszedtünk, melyek felhasználásával felborzoltuk egymás kedélyeit és felpörgettük magunkat, hogy mindenki a legjobb formáját hozhassa.
Az eredményhirdetésen már nagyon izgatottak voltunk, tudtuk, hogy jól teljesítettünk, de sok szép koreográfiát és kidolgozott gúlákat láttunk. Kimondták a 6. az 5. és a 4. helyezettek nevét, már tudtuk, hogy a dobogón leszünk. Ekkor már nagyon izgultunk, de a 3. helyre sem minket szólítottak. Az izgalom a tetőfokára hágott és kimondtááák! Nem mi lettünk a 2. helyezettek sem. Nagyon örültünk de a kiáltások és az örömujjongások csak abban a pillanatban törtek elő belőlünk amikor a mikrofonban megszólaló hang azt kiáltotta: A KEK győztesei az ELTE Cheeeeerrrleader cspataaaaa!!! Mindenki torkaszakadtából kiabált üvöltött, ölelgettük egymást, kattogtak a fényképezők, örömünk határtalan volt és átvehettük a győztesnek járó aranyserleget.
Este az ünneplésé volt a főszerep, elmentünk együtt bulizni. A jó hangulat elmaradhatatlan volt, egész éjjel táncoltunk és részese lehettünk pár izgalmas kalandnak is. Találkoztunk néhány londoni sráccal is,akik legénybúcsú miatt jöttek Budapestre így elengedhetetlen volt, hogy koreográfiát tanítsunk nekik és egy pár fotó erejéig bevetettünk számos cheerleader akrobatikát is. Büszkén és örömmel hajtottuk bódult kis fejünket álomra amikor hazaértünk valamikor hajnaltájt.
To Be Continue… in Barcelona…
-Ábel Réka-
