Mindhármunk születésnapja március végére esik, így arra gondoltunk, hogy miért ne tarthatnánk meg egyben. A helyszínt illetően több verzió is felmerült, míg végül a VakEgér mellett döntöttünk, ami jó választás volt- mondom ezt utólag, mert a kezdet bizony nem volt zökkenőmentes...
Fél tíz körül értünk oda három barátnőmmel, akiknek korán el kellett menniük, így még tudtunk pletykálkodni egy jót- és ekkor szembesültünk vele, hogy nincs asztalunk, ahová mindannyian le tudnánk ülni. Közben ugyanis megérkeztek a többiek is: a cheerleader csapat nagy része, és három srác, akiket még a gimiből ismerek, ők viszont nem ismertek senkit. Ezen a ponton volt nagyon rossz, hogy nem tudtunk együtt leülni, mert a pletykálás nem kihagyható programpont. Így a fiúknak kénytelen voltam azt mondani, hogy egy fél óráig még találják fel magukat, itt egy csapat pom-pon lány: vegyék elő a kreativitásukat. Hálistennek megoldották. :D
A csapattól mindhárman kaptunk egy üveg pezsgőt, amit az ELTE SE cheerleader szakosztálya forgalmaz. Különleges alkalmakra. J Nagyon örültünk ennek az igazán egyedi ajándéknak; azt hiszem, hogy ezt mindhármunk nevében mondhatom. J
Az este további része a nehéz kezdet után nagyon jól alakult, amit talán néhány emlékezetes mondattal jellemezhetnék a legjobban:
„Mit kerestetek ti a férfi mosdóban??”
„Te ugye még nőni fogsz??” (Igen, rólam tudni kell, hogy 155 cm vagyok, de jóból csak kicsit adnak... :D)
„Ez itt a reggeli kívánság busz, hová vigyelek titeket?” – kérdezte reggel 5:10-kor a világ legkedvesebb buszvezetője Az Isten Háta Mögött.
Köszönöm Nektek ezt a felejthetetlen estét!! J
-Vincze Györgyi-
